Carménère, a világ legidősebb húszévese
2018. október 16. írta: Borgonzola

Carménère, a világ legidősebb húszévese

Idén ünnepli újrafelfedezésének huszadik évfordulóját az elveszettnek hitt szőlőfajta

happy-birthday-wine.jpgA Carménère egyike a legrégebbi európai borszőlőfajtáknak - eredetileg a Bordeaux-i Médoc régióban volt megtalálható, ahol az ott oly népszerű házasítások megszokott elemeként hasznosították. Bár a fajtát jóval kevesebben ismerik, mint a Bordeaux-ban megtalálható többi világfajtát, a Carménère-t - a Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc, a Merlot, a Malbec és a Petit Verdot mellett – mégis a Bordeaux-i hatféle vörös szőlő egyikeként tartják számon.

A fajta többszáz éves históriájának meglepő momentuma, hogy egy tévedésnek köszönhetően véglegesen kihaltnak gondolták, miközben Chile-ben hosszú évtizedekig a Merlot egyik klónjának hitték, így mint Merlot-t fogyasztották és értékesítették. Egy kutatásnak köszönhetően 1994-ben fény derült a korábbi tévedésre, így néhány év elteltével, 1998-ban vált újra hivatalosan is elismert szőlőfajtává Chilében. Újjászületésének huszadik évfordulóját idén novemberben ünnepli, amely jubileum érdemessé teszi arra, hogy néhány sorban megemlékezzünk erről az igazán lenyűgöző és páratlan életutat bejárt, kivételes szőlőfajta történetéről.

Az őshaza

Ősi fajtához méltón, számos vita övezi a fajta eredetét.  Egyes vélemények szerint ez a fajta maga a Biturica vagy annak leszármazottja, amely az első szőlő volt, amit a rómaiak Bordeaux-ban termesztettek időszámításunk után az 1. században. Szülőföldjén Grande Vidure néven ismerik, de a Bouton blanc, Carbouet, Carbonet elnevezéssekkel is találkozhatunk a szakirodalomban. A jelenleg legismertebb Carménère név tűnik a legtalálóbbnak, amit a belőle készült bor bíborvörös (carmin) színéről kapott.

Őshazájában, Bordeaux-ban mára csak elvétve találkozhatunk vele. Ennek legfőbb oka a Franciaországot 1867-ben sújtó filoxéra járvány, amely ezt a fajtát is teljesen kipusztította. A járvány után a szőlőültetvényeket újratelepítették, de ezt a fajtát már nem ültették újra. Egyrészt azért, mert a filoxérával szemben jóval érzékenyebbnek bizonyult társainál, másrészt a korábbi tapasztalatokból kiderült, hogy a fajta hozambiztonsága elmaradt az itt honos további fajtáktól. Következésképpen a szőlőültetvények újratelepítése során a bortermelők megbízhatóbb és sokoldalúbb fajtákat választottak. Ennek eredményeként a Carménère teljesen eltűnt szülőhazájából, sőt évtizedeken keresztül teljesen kipusztultnak is hitték.

Az új otthon

A franciák tehát lemondtak erről a szőlőről, mivel a helyi klimatikus viszonyok nem kedveztek a fajtának, így sorsa végleg megpecsételődni látszott. Túlélését chilei bortermelőknek köszönheti, akik a Franciaországban látott ültetvényi modellt próbálták saját hazájukban meghonosítani. Az 1800-as évek közepén szállítottak Merlot-nak vélt Carménère tőkéket a Santiago környékén fekvő völgyekben húzódó ültetvényekre. A szőlő így még a filoxéra-vész előtt szerencsésen megtalálta új otthonát egy olyan országban, ahol az éghajlati adottságok ideális feltételeket teremtettek fejlődésének.

carmenere-chile-wine-map-peumo-apalta-winefolly.jpgEnnek ellenére a fajta mégis feledésbe merült, hiszen új hazájában mint Merlot szőlő termesztették. A 20. század legnagyobb részében a Merlot-val együtt szüretelték és dolgozták fel, abban a hitben, hogy ugyanazon fajtának a különböző klónjai keverednek a termésben.  Becslések szerint a feldolgozási arány ekkor már elérhette az 50 - 50 százalékos mértéket, így a chilei Merlot jelentősen eltérő tulajdonságokat mutatott a világ más részein készült Merlot boroktól. A termelők persze tisztában voltak azzal, hogy ez a „klón” valamelyest különbözik európai társaitól, így a belőle készült borokat Merlot szelekciónak vagy Merlot Peumal-nak - a chilei Peumo völgy után- nevezték.

Az újjászületés

Már közel százötven éve kihaltnak hitték, amikor egy francia ampelográfus, Jean-Michel Boursiquot 1994-ben észrevette, hogy a chilei Merlot szőlők közül néhánynak sokkal hosszabb az érési ideje. Boursiquot a kutatása során végül arra az eredményre jutott, hogy a Chilében található Merlot ültetvények közel fele tulajdonképpen a hosszú ideje elveszettnek hitt Bordeaux-i Carménère. A szőlő beazonosítása után már mindenki számára egyértelművé váltak az addig is szembeötlő megkülönbözető jegyek: A Carménère általában 4-5 héttel a Merlot után érik, a szőlőnek tehát jóval tovább szükséges a tőkéken maradnia, és ehhez, illetve a megfelelő érettség eléréséhez folyamatosan meleg időjárásnak is társulnia kell. A szőlőlevél alakjában is kisebb eltérések láthatóak - a Merlot levelének csúcskaréja valamivel hosszabb, és a levélvállban is méretbeli eltérés tapasztalható. A szőlő betakarítása során is nehézséget okozott a két fajta között tapasztalt differencia. Mivel a Merlot több héttel korábban érik, így ha a szürettel bevárták a Carménère-t, akkor túlérett, lekváros karaktert kaptak. Fordított esetben pedig erőteljes zöldpaprika aromák jellemezték a bort a még éretlen szőlőbogyók miatt.

camenere_kep.jpgA kutatás eredménye örökre megváltoztatta a dél-amerikai ország bortörténelmét. A chilei borászok export bevételének legnagyobb része két fajtából, a Sauvignon Blanc-ból és a Merlot-ból származott, így jövedelmük számottevő hányada kétségessé vált.

Az elveszettnek hitt szőlő a kilencvenes évek közepétől tehát újra felkerült a világ borszőlő palettájára, ám hivatalosan még mindig nem létezett, mivel Chilében nem szerepelt a borkészítésre engedélyezett fajták között. Ennek ellenére egy pincészet, a Viña Carmen 1996-ban elsőként hozott forgalomba Carménère fajtabort, de ekkor még Grande Vidure néven. Néhány év elteltével, 1998-ban a chilei mezőgazdasági minisztérium hivatalosan is elismerte, és Carménère néven lajstromba is vette, amivel kezdetét vette a fajta reneszánsza.

Napjainkban

A hamvaiból feltámadó Carménère népszerűsége az utóbbi húsz évben töretlenül növekszik, és mára Chile egyik nemzeti szőlőjévé nőtte ki magát. Bár eleinte nem mindenki hitt a fajta létjogosultságában, napjainkban már szinte az összes chilei pincészetnél megtalálható, minőségben pedig könnyűszerrel felveszi a versenyt Bordeaux-i rokonaival. Bora közepesen testes, színe mélyvörös, aromáiban a piros bogyós gyümölcsök és csipetnyi zöldpaprika dominál, melyet nagyszerű választásnak tartanak húsételek és grilltálak kísérőjeként.

Újjászületésének huszadik évfordulójához közeledve már több mint 28 ezer hektáron termesztik szerte a világban, melyből 25 ezer hektár Chileben található. Nagyobb ültetvényekkel Kínában és Olaszországban, kisebbekkel Argentínában, Új-Zélandon, Brazíliában, az USA-ban és Franciaországban találkozhatunk. 

A Carménère egy mesébe illően izgalmas történetet tudhat magáénak, egy olyan szőlő, amely Franciaországban született, de ott soha nem találta meg igazi helyét. Helyette egy szerencsés tévedésnek köszönhetően hírnevet és elismerést szerzett új otthonában, egy távoli dél-amerikai ország varázslatosan szép völgyeiben, ahol vélhetően még hosszú évtizedekig élvezheti a borkedvelő fogyasztók töretlen szeretetét.

 Ha tetszett, olvasd el a BORgonzola blog többi írását is, vagy csatlakozz a Facebook oldalunkhoz

A bejegyzés trackback címe:

https://borgonzola.blog.hu/api/trackback/id/tr8514305301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.