Borozgatásaink alkalmával előszeretettel fürkésszük a palackokon lévő évjárat megjelölést, hiszen a szüret ideje jó néhány információt elárulhat a fogyasztó számára, mivel az adott év időjárási sajátosságai nagymértékben befolyásolják az alapanyag minőségét. Ennek tudatában kereshetjük a legjobb évjáratokat és kerülhetjük a leggyengébbeket. A kevésbé sikeres évjáratokban készített borok a legmodernebb borászati eljárások ellenére sem vetekedhetnek a legkiemelkedőbb évjáratokban termeltekkel. A tapasztalt borfogyasztó tehát számos dolgot tudhat meg az adott évjárat és termőhely ismeretéből, már a bor megkóstolása előtt.

 Léteznek azonban tudatosan évjárat nélkül előállított bor alapú italok is, amelyeknél ezt a kapaszkodót értelemszerűen már nem tudjuk figyelembe venni. Ezekkel is gyakran találkozhatunk, hiszen pl. a Champagne, a Sherry és a Tawny Port az esetek legnagyobb részében szintén több évjárat keverékeiből állnak össze. A kérdés nyomban felmerülhet bennünk: miért nem fontos ezeknél az italoknál a konkrét évjárati sajátosság? Az általánosságban elfogadott válasz a következő: több évjárat ötvözése nagyobb komplexitású terméket eredményezhet, mint amit egyetlen évjárat elérhet, de a legfontosabb cél az, hogy a termelők minden évben azonos minőséget és stílust tudjanak prezentálni a fogyasztók felé. Így nem lesz számottevő különbség a különböző évjáratokban előállított produktumok között, azaz nem kell attól tartanunk, hogy egy az ízlésünknek megfelelő ital a jövőben eltérő minőséget vagy stílust mutat majd.

A „klasszikus borok” világában azonban ez az eljárás még kevésbé elfogadott, bár az utóbbi évek tendenciáit figyelve, ebben gyorsan változás történhet, hiszen már egyre több borász kezdett kísérletezni a szóban forgó multi-vintage eljárással. Ezek a borászok jellemzően az Újvilágban (Kalifornia, Argentína, Dél-Afrika) tevékenykednek, de már megjelentek Európában is, ahol számuk gyorsan növekszik. Ezt az eljárást alkalmazó borászok általános véleményének tekinthető az a megállapítás, hogy a bor legfontosabb tulajdonsága annak stílusa, nem pedig annak évjárata, következésképpen számukra az évjárat már elvesztette korábbi meghatározó jelentőségét. Egy évjárattal rendelkező bornak a régmúltban nagy presztízse volt, de manapság már a legsilányabb minőségű boron is találhatunk konkrét évjárat megjelölést, így ennek feltüntetése értelmetlenné vált.

Mindent összevetve elmondható, hogy az évjáratok ötvözésének alkalmazásával a borász számára lehetővé válik, hogy a bor stílusa és komplexitása évről-évre azonos legyen, akár a Champagne házak esetében. A legfontosabb szempont tehát a stílus és az aromák összhangja - nem az évjárat - éspedig minden évben, megismételhető módon.

A fenti álláspont elfogadása esetén azonban el kell gondolkodnunk azon, hogy ezek a borok talán a legfontosabb dolgot veszítik el, ami minden létezőben az egyik legfontosabb: a teremtett dolog megismételhetetlen egyediségét.