A Messiás nevének hallatán azonnal eszünkbe juthat az Újszövetség legalapvetőbb üzenete: „Messiás, a világ megváltója és megmentője.” Hasonló várakozással tekinthetünk a cserszegtomaji Messiásra is, amely egy, a Pannon Egyetem Keszthelyi Georgikon Karának kutatótelepén a közelmúltban nemesített szőlőfajta. A párhuzam talán kissé túlzónak hangzik, de az eddig napvilágot látott eredményeket és véleményeket megismerve, a hozzá fűzött remények nagy várakozás elé állíthatják a borszerető közönséget.
A Messiás megteremtése egy hosszú folyamat eredményének tekinthető, a magyarországi szőlőnemesítés sikeres következményének, amelynek történetét, - ha csak nagy vonalakban is -, de szükséges feleleveníteni - főként azon lépéseit, amelyek lehetőséget teremtettek az új szőlőfajta megszületéséhez.
A keresztezéses szőlőnemesítés tudományával a 19. század első felében Franciaországban kezdtek kísérletezni a megnövekedett csemegeszőlő iránti kereslet következtében. Már a nemesítés első lépései olyan sikeresnek bizonyultak, hogy az eljárás óriási ütemben terjedt el egész Európában, így hazánkat sem kerülte el a nemesítési hullám, ami a 19. század második felére már igen népszerűvé vált. Ekkor azonban még csak a közkedvelt csemege és direkttermő fajtákkal kezdődtek el a kísérleti munkák, amiben igen eredményesnek bizonyultak a hazai szakemberek is. A borszőlőfajták nemesítése ebben az időszakban még háttérbe szorult, hiszen minden borvidéknek megvoltak a megszokott fajtái, amelyek lecserélésére ekkor még nem is gondoltak. Ez a helyzet viszont gyökeresen megváltozott, amikor hazánkban 1875-ben megjelent a rettegett filoxérafertőzés. Az addig megszokott fajtaválaszték szinte teljesen kipusztult, a védekezés pedig teljesen reménytelennek tűnt. Bizarr módon ez az egész Európát megrázó katasztrófa jelentette a borszőlő-nemesítés valódi hajnalát. A kutatások új irányba fordultak, egyetlen áhított céllal - azzal, hogy megtalálják a rettegett filoxérának legjobban ellenálló alanyfajtákat.
Hazánkban a borszőlő fajták nemesítésével a 20. század második felében kezdték el komolyabban a mai napig is tartó sikeres munkát, azzal a törekvéssel, hogy gazdaságosabb és ellenállóbb fajtákat hozzanak létre. Első lépésben a fajtán belüli szelekcióval kísérleteztek, valamint a direkttermő fajták lecserélésével rezisztens, kevés növényvédő szert igénylő típusokkal. Csak ezek után kerültek hangsúlyosabb szerepbe a nemesítés bonyolultabb módszerei, mint a kékszőlő fajták keresztezése és mutációs nemesítése. Számos, külföldön is elismert hazai szakembert ismerhetett meg a világ, de a tárgyhoz kapcsolódóan csak egyetlen, ellenben talán az egyik legkiemelkedőbb szaktekintélyt elengedhetetlen megemlíteni, akinek nevéhez több híres szőlőfajta megteremtése is kapcsolódik, mint például a méltán híres Cserszegi fűszeres.
A szőlőnemesítés történetében ezen a ponton érkezünk meg napjainkhoz, és a címben szereplő Messiáshoz, amelyet Dr. Bakonyi Károly keltett életre, a nevével fémjelzett cserszegtomaji kísérleti telepen. Ezen a kutatási helyszínen több szőlőfajta nemesítése is folyik a mai napig keresztezéses nemesítéssel vagy egy adott fajtán belüli klónok szelekciójával. Itt nagyrészt fehér fajtákkal találkozhatunk, mivel a kékszőlő változatok nemesítése korábban háttérbe szorult, de néhány ígéretes kékszőlő típussal végzett munka már célegyenesbe ért - ilyen például az Esperes és a Messiás fajtáké.
Bakonyi Judittal készült interjúban olvashatunk édesapja Messiással kapcsolatos gondolatairól: „Lesz olyan fajtám, amit majd fürdőruhában szüretelhetünk”- amiből tökéletesen megérthetjük, miért is kísérletezett a fajta megteremtésével. Egy korán érő, a külső hatásoknak rendkívül ellenálló szőlő létrehozása volt a cél, ami egyben megőrzi a vörösborok megszokott klasszikus jegyeit. A hagyományos fajták előtti korai szüretet, feldolgozhatóságot szerette volna elérni. Emellett fontos szerepet kapott a szárazságtűrő képesség, a termés-biztonság és -minőség, a jó szaporíthatóság, valamint a betegségekkel szembeni lehető legnagyobb ellenálló képesség elérése.
A Messiás tehát egy hibrid, már ismert fajták, a Dunáj és a Merlot keresztezéséből létrehozott változat, amely a már bevált fajták előnyeit ötvözi az új, a mai kor elvárásainak megfelelő jellemzőkkel. Gyümölcsös jellegét megőrizve, megfelelő savakkal rendelkező, könnyen fogyasztható bor készíthető belőle. Fürtje kicsi, közepesen tömött 100-150 g tömegű. Bogyói 12,5 x 12,5 mm nagyságúak, mélykékek, üdék és ropogósak. Már szeptember első felében szüretelhető 18-20-as mustfokkal. A belőle készített bor harmonikus, bíbor sötét, zamatanyagokban és extraktban gazdag, közepesen testes, a Merlot-ra emlékeztető vörösbor. A bogyók túlérése, töppedése esetén pedig akár különleges minőségű bor is készíthető belőle. A fajta nemesítésénél a fiatal fogyasztók ízlését is próbálták figyelembe venni, hiszen alacsony alkoholtartalom (12 v/v%) mellett egy finom savakkal rendelkező, intenzíven gyümölcsös italt kapunk.
A jövő nagy reménységéből készült bor már több kisebb-nagyobb borversenyen is bemutatkozott, amelyek mindegyikén kiváló minősítést szerzett. Egy, a Vajdaságban tartott borversenyen volt szerencsém megkóstolni egy 2017-es évjáratú tételt, ahol szintén arany minősítést szerzett a Georgikon Pincészet Messiás bora. Az élmény kivételes, ízvilágában valóban hasonlít a méltán népszerű Merlot-ra, ugyanakkor könnyed és bámulatosan gyümölcsös, valóságos ízbomba is egyben.
A Messiás még állami elismerésre vár, amely verifikáció minden bizonnyal idén meg is történik, de sajnos ez még nem jelenti azt, hogy azonnal találkozhatunk vele a boltok polcain. A fajtát ugyanis még a fogyasztókkal és a borászokkal is meg kell ismertetni, el kell fogadtatni, hogy hazánkban mielőbb és minél több helyen elérhetővé váljon a borkedvelő fogyasztók részére. A Cserszegi fűszeres történetét ismerve, a fogyasztók körében való ismertség elérése vélhetően hosszú éveket fog igénybe venni, hiszen az 1985-ös állami elismerést követően csaknem 30 évnek kellett eltelnie addig, amíg Európában is elismert fajtává, hazánkban pedig az egyik legnagyobb területen termesztett fehérszőlővé vált.
Egy új szőlőfajtából készült bor piaci bevezetése és a fogyasztókkal való megismertetése láthatóan egy hosszadalmas folyamat eredménye, de az információs technológia fejlődésének köszönhetően ez az időszak talán ma már jelentős mértékben rövidíthető, és remélhetőleg 20-30 évnél kevesebb idő is elegendő lesz a fajta széles körű megismertetésére. Akárhogy is alakul a Messiás jövője, a reménység és a „megváltás” lehetősége benne rejlik, hogy egy olyan új, és világszerte ismert fajtává nője ki magát, amire ismét büszkék lehetnek a fajtát termesztő hazai borászok. Személy szerint pedig kíváncsian várom jövőjének alakulását, és nagyon bízom abban, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket, de „ha jó, akkor úgyis elterjed, ha rossz, akkor pedig nincs mit kezdeni vele” /Dr. Bakonyi Károly/.
Kép forrása: Flickr.com
Ha tetszett, olvasd el a BORgonzola blog többi írását is.
